Életem dióhéjban


Budapesten születtem 1983-ban. Életemet mindig is meghatározta a művészet: édesanyám színész, apám fővilágosító volt. Gyermekkorom óta írok, rajzolok, konzervatóriumba jártam zongoraszakra, vers- és prózamondó versenyeken szerepeltem sikerrel. Több színházi előadás díszleteit, jelmezeit terveztem és készítettem édesanyámmal közösen..

Azonban egy ritka genetikai betegség, a Marfan-szindróma miatt születésem óta a mai napig súlyos betegségekkel küzdök. Először óvodás koromban estem át egy műtétsorozaton, hogy helyreállítsák tölcsérmellkasomat. Általános iskolás éveimet a folyamatosan súlyosbodó gerincferdülés és édesapám halála árnyékolta be. A többévi kezelés elenére műtétre szorultam, de Magyarországon az orvosok tehetetlenül széttárták karjukat. A halál várt a műtőasztalon és műtét nélkül is. Végül egy külföldön élő magyar gerincsebész, Dr. Jeszenszky Dezső vállalta esetemet, ő lett második szülőatyám. Németországban elvégzett életmentő gerincműtétem, az ott eltöltött félév élményeit papírra vetettem, így született meg első könyvem kamaszkori naplóm alapján, saját illusztrációimmal 2000-ben Meg vagyok húzatva?! címmel,.

2003-ban újabb nehézséggel kellett megküzdenem: egy súlyos tüdőgyulladás miatt hónapokra lélegeztetőgépre kerültem. Ám sikerült talpra állnom, és noha azóta otthoni oxigénterápiára, egy kis éjszakai légzésseítőgép segítségére szorulok, tovább folytattam életemet.

Gimnazista koromtól kezdve folyamatosan publikáltam írásaimat, verseimet antológiákban, lapokban. Első verseskötetemet Rubato címmel adta ki 2008-ban a Stádium Kiadó. 2009-ben végeztem az ELTE magyar-esztétika szakán, ugyanitt kezdhettem meg doktori tanulmányaimat. Érdeklődésem a cirkusz felé fordult, cirkusztörténetet oktattam a magyar artistaképzőben, és több könyvet is publikáltam a témában. 2017 óta a Nemzeti Artista- Előadó- és Cirkuszművészeti Központban, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeumban dolgozom muzeológusként. 2016-ban jelent meg második verseskötetem Lamento címmel. A kötetet az elsőhöz hasonlóan saját fotóim és grafikáim díszítik.
2017. december 5-én estem át egy nyitott szívműtéten. A műtétre ismét sokat vártam, készültem, mert állapotom miatt igen kockázatos volt. Sajnos, utamra édesanyám, fő támaszom már nem kísérhetett el: 2009-ben meghalt rákban meghalt. Aő újabb próbatételnél férjem, édeasanyja és jóbarátok álltak mellettem. A műtét kapcsán blogot és Youtube-csatornát indítottam, hogy – könyvemhez hasonlóan – tapasztalataim megosztásával segítsek betegtársaimon.

elelenleg Délegyházán élek férjemmel és kutyámmal, újabb verseskötetemen és önéletrajzi regényemen dolgozom.

Moszkvában az első mellkasműtlt idehén (1989)
A németországi kezelés alatt, 1998
Gerincem a németországi műtét után
Dedikálás második verseskötetem bemutatóján (Fotó: Völgyes Valéria, 2017)