Esély a gyógyulásra


Népaszabadság, 1998. április 9.

A gyerekek csontkollekciónak csúfolják a harminckilós Szonday Szandrát, de ő igyekszik elfogadni magát olyannak, amilyen: 160 fokos görbületű gerincével, harminc kilójával, nehéz légzésével és alacsony fizikai teherbíró-képességével együtt bukdácsol a többiekkel együtt.
Két éve derült ki, hogy nem bírja el az iskolatáskát, azóta magántanuló. Azóta kevés időt tölt a társaival, otthon tanul, zongorázik és rajzol, méghozzá nem is akárhogyan. A tizenöt éves Szandra szellemi képességei és intelligenciája ugyanis messze felülmúlják a vele egy- korúakét. Tavaly tíz tárgyból nyert tanulmányi versenyt és egy országos rajzversenyen ezüst fokozatú kitüntetést kapott. Emellett a konzervatóriumban zongorázik.
Szandra úgynevezett tölcsérmellel született, és a növéssel egyre feltűnőbbé váló mélyedés miatt egyre sűrűbben kellett hallgatnia társai gúnyolódásait. Egy sikeres moszkvai műtét azonban rendbe hozta a mellkasát, és a kislány végre olyan lett, mint társai.
Hatévesen enyhe, tizenhét fokos gerincgörbület miatt fordultak a szülei ismét orvoshoz, Szandra ekkor fűzőt kapott. De Szandra gerince nemhogy javult volna, de egyre csak romlott. Az S alakú görbület számos gondot okoz számára, és Szandra igen nehezen lélegzik.
– Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van nekem ennyi betegségem – mondta a kislány találkozásunk alkalmával -, de mindig csak oda jutok, hogy meg kell tanulnom együtt élnem a fájdalommal.
Szandrának van egy utolsó esélye, hogy olyanná váljon, mint többi társa: miután a magyar orvosok végleg feladták a reményt, a család rátalált egy Németországban praktizáló magyar gerincspecialistára. Doktor Jeszenszky – aki azt is megállapította, hogy Szandra kezelése nem megfelelően történt, időben meg kellett volna operálni – vállalta az operációt. A műtétre mielőbb sort kell keríteni, hogy Szandra ősztől már iskolába járhasson.
A kezelés és a műtét négy hónapot vesz igénybe, Szandrát – amint összegyűlik a pénz – elkíséri az útra rokkantnyugdíjas édesanyja is. A pénzt a Nap Segítő Szolgálat Alapítvány gyűjti az útra.
Az anya egyébként igen szerény asz- szony. Annyit sikerült belőle kicsikarnom, hogy erősen reménykedik tehetséges lánya felépülésében.
– Bíznunk kell az orvosokban – mondta -, nincs más választásunk. A férjemmel tizenkét évig vártunk Szandrára, sok örömet okozott számunkra. Most nekünk kell mindent megtennünk azért, hogy egészséges legyen.

Varró Szilvia